Akkor az lesz, h most fogom a gépet, odabaszom az asztalra, előveszek két kézzel írt outline-t, amit néhány hónapja találtam, és amit néhány éve (úgy 4-5) írtam, és nekiállok csinálni belőlük vázlatot. Aztán pedig strukturálok, szétosztom a részeket, témákat, fogalmakat, szakirodalmakat. Utána veszem a kib könyvet, amit még a nyáron rendeltem, h legyen rendes, hivatkozható hardback példányom, és veszem azt a megcelluxozott, szarrá kopott paperback példányt, amit még Dr. Fasztól kaptam a 18. szülinapomra, és amiben minden oldalon különböző színekkel vannak jelölve, bekarikázva, aláhúzva, cross-referálva a dolgok, a k szűk margókon homályos, maszatos ceruzás kommentárral -- veszem ezt, és míg átírom a jegyzeteket, kiemeléseket, lófaszokat az újba, szépen cédulázom is őket elektronikusan, aztán asszignálom az előző fázisban kialakított struktúra részeihez, és így tovább. Olyan rég írtam már bármi ilyesmit; viszont olyan régen tanítom, hogy is kell.

Faszom ebbe az egészbe. Ha azt mondanám, már legalább annyira nem érdekel, mint a politika v mások kutatásai, az azért nem lenne igaz. Bizonyos értelemben érdekes ez, bizonyos értelemben én magam tettem érdekessé a szakmában, stb. stb. Csak van egy olyan érzésem, h nagyon is jól konkludáltuk TTU-val úgy egy hónapja, h igazából nincs olyan, h vki 'szereti a munkáját'. Ha van vmi, amit feltétlenül csinálnod kell, különben éhenhalsz, akkor azt feltétlenül gyűlölni fogod egy idő után.

(A képet innen loptam, mélységes igazságok vannak még ott.)